Régóta eltávolodtam már tőled, kedves otthonom, Nagyszénás. Élem életem a sivár Budapesten, de gyakran visszagondolok rád, vajon mi történik "odahaza"...

Megváltozott már annyi minden, szökőkút épült ott, ahol eddig csak kopár beton volt. Fejlődünk, fejlődik a haza, de olykor elgondolkozom, mindig csak előre, szemellenzővel? Mi lesz a múlttal, a hagyományainkkal?
Múlt, emlékszem még óvodás gyerekként álltam Gyuszi bácsi babettáján, már akkor élveztem a lét minden percét. Gyuszi bácsi, a te történeted talán még szebb, mint a méltán híres névrokonodé, Tordai Gyuszi bácsié, aki a filmvásznon hozott sikert, addig te az életben. Sokan elmentek már, értékes emberek. Ideák és korok összecsapása volt ez kérem, napi rendszerességgel délután. Öreg Kókai indította a vitát, mely olykor akár hajnalig is eltartott. A szép idők, hah... Bár be kell látnunk, a múltban élni nem szabad, visszasírni azt főleg nem, de olykor muszáj kicsit vissza is tekinteni, nem csak előre.

Rég volt már az, amikor a 'művházban' bandáztunk, de majd felelevenítjük, igaz skacok? Hamarosan érkezem...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.